A helyzet az, hogy ugyan jo tempoban masztunk, azonban az idojarasi korulmenyekre tekintettel 4022 meteren a visszafordulas mellett dontottunk.
A csucs fele tartva tobb visszafordulo csapattal talalkoztunk es egybehangzoan azt mondtak, hogy a csucs kozeleben, kb 4300 meter felett tobb mint 100 km/h sebessegu szel tombol, ezt egyebkent a csucsra tekintve mi is sejtettuk. Senki sem jutott ma a Dufourspitze csucsara, mi sem probalkoztunk tovabb, inkabb visszafordultunk, Dufour tabornok most nem engedett kozel magahoz.
Egyebkent gyakran kerultunk kodbe az utunk soran illletve a szel is eros volt, igy meg volt annak az eselye, hogy ha nem fordulunk vissza idoben, akkor a konnyen eltevedhetunk a kodben, illetve a szel betemeti a nyomainkat es nem talaljuk a visszafele vezeto utat.
Tehat a dontest kovetoen lejottunk 2800-ra a huttebe, ott ettunk egy keveset, majd 3 oras gyaloglassal elertuk a Rotenbodeni megallot, ahonnan vonattal Zermattba jottunk vissza.
Jelenleg a kocsihoz tartunk, ma este meg a bodeni tohoz akarunk eljutni, ahol satrazunk es alszunk, ami nagyon rank fer. Vasarnap reggeli indulast kovetoen varhatoan este erunk Pestre.
Szoval veget ert a nagy kaland, szuper volt es az, hogy a Matterhornt megmasztuk igazi teljesitmeny! :)
Legkozelebbi maszas a Palavicini kuloar teljesitese, ami egy 800 meteres fagyott hofal es a Grossglockner csucsra vezet. Tervezett indulas augusztus 19, errol is irok hamarosan.
2010. július 24., szombat
Dufourspitze majd legkozelebb
Elindultunk
Most lepunk ki a haz ajtajan, nagyon eros szel fuj es hideg van, nem tul jok a korulmenyek.
Atkoltoztunk a Monte Rosa huttebe
Ma reggel kihevertuk volna szivesen a tegnapi unneplessel jaro faradtsagot, azonban az apartmant fenntarto neni 8:30-kor megszakitotta ezt a folyamatot.
Ezek utan elugrottunk reggeli alapanyagert a kozertbe, utba ejtve a tegnapi olasz ettermet egy rendbehozo reggeli kavera. Mikozben a feketet szurcsoltuk elkezdett szakadni az eso, es hiaba rendelkezunk a legjobb vizlepergeto es paraatereszto hejkabatokkal ha azok a szobaban maradtak... Szoval elazott polarban menekultunk haza oldalunkon a kozertes nejlonzsacskoval. Kora delutan meg visszatertunk a kozpontba egy bevasarloturara, hogy jomagyar modjara szuvenirek garmadaval kaprasztassuk el az otthoniakat, Zermattban ez amugy sem nehez, hiszen itt a szuvenir arusitas es a szallasadas huzoagazat, szuvenirbol minden van ami Kinaban a csovon kifer.
15:12-kor felszalltunk a Gornergrat vonatra ami Zermattol 3000 meterre kanyarog festoi tajakon haladva, idilli Matterhorn kepeket lehet egyebkent errol csinalni, ha nincs olyan kodos, esos ido mint ma. Rotenboden allomasnal kiszallva megkeztuk gyalogturankat a Monte Rosa huttehez. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 200 metert ereszkedunk a mezokon a gleccserhez, atvagunk rajta es fel 300 metert a hutteig. A gleccserjaras keservesen ment, mar az atjutast a gleccser es a sziklas resz kozott nehez volt meglelni. Maga a gleccser fantasztikus dolog, mintha egy oriasi megfagyott fagyi csikon setalgatna az ember, oriasi hasadekok, olvadekviz patakok, barlangok tarkitjak, a fekszine pedig olyan egyenetlen mintha hullamzas kozben fagyott volna meg. A masik kritikus pont a gleccserjarasnal a helyes tajekozodas, ugyanis a gigantikus fagyi feluleten roppantmod el lehet tevedni, a hasadekok valtozatos labirintust alkotnak. Az atjutast jelzorudakbol allo rendszer segiti, tehat a feladat az egymastol kb 500 meterre levo jelzorudakat osszekoto egyeneseneken maradni.
Sikeresen teljesitettuk ezt a feladatot, mar csak a sziklas lejto volt hatra, ahol kiterjedt mormota csaladdal futottunk ossze, a kicsik kivancsian figyeltek az idegeneket (cukipofa kepek keszultek, majd kozzetesszuk). Kb 7-re felertunk a tavasszal atadott hiper modern Monte Rosa huttebe, a csucstechnika es a kenyelem keverdese ez a csoda, hihetetlenul klassz, jol esett vegre itt lenni.
Mar mindenki agyban van, a terv holnapra a Dufourspitze megmaszasa, 1700 meter szint javareszt hoban, a vegen van egy kis szikla. Ezek utan pedig visszaereszkedes Zermattba, ami nagyon amibiciozus terv, remelem menni fog, az biztos hogy ismet totalisan ki fogunk keszulni fizikailag...
4-kor kelunk, 5-kor indulas :)
2010. július 23., péntek
Az első képek 3
Ereszkedés az északi fal hólejtőjén
A csúcs szobor ölelése vonzó
Laci és a négyezresek
Csúcsfotó Lacival, aki nélkül biztosan nem sikerült volna
Dani hasonlóan boldogAz első képek 2
Utolsó lépéseim a csúcs felé
Dani a Matyi csúcsán
Az északi fal teteje - a végső szakasz a csúcsra
Csendélet a csúcstömbbelAz első képek 1
Dani a IV-es mászás előtt
Mászás a hajnali nap sugaraiban
Beszállás a NAGY útba
Dani touching the void2010. július 22., csütörtök
Pihenőnap Zermattban
Az alsó állomáson lévő csomagmegőrzőből felvettük a depozott cuccokat és rendesen megpakolva elértük a város másik végében lévő szállásunkat. Ez az apartman olyan sok egyszerű, de számunkra nagyra értékelt földi jóval szolgált, mint például forró zuhany és kényelmes ágy. Jól esett 4 nap után a fürdés és a tiszta, utcai ruha viselete, el is indultunk hamar felfedezni milyen a pizza és a sör Zermattban. A szuper drága városban az optimális megoldást a főtéren lévő olasz étterem nyújtotta, ahogy "csekély" 5000 forintért mértek egy pizzát és ennek megfelelő árban volt a sör is, sebaj, ma ünneplünk!
Délután meglátogattuk a Matterhorn múzeumot, mely Zermattról és a Matterhornról szól. Nos, ez egy elképesztő hely, az x ezer éves kőbalta mellet megfér a kitömött zerge, a játékgép és a malteros vödör. Nem tudok könnyen ítéletet alkotni a múzeumról, mindenesetre érdekes volt. Ami nagyon meglepő volt számomra a Matterhorn első megmászóinak bakancsai mellet az az, hogy voltak olyan fényképek amelyeken láttam svájciakat dolgozni - igaz megsárgult képek voltak ezek még a múlt századból.
Jelenleg éppen egy zermatti bárban folytatjuk az ünneplést, kihúzzuk amíg lehet, mert holnap délután már ismét 3000 méterre költözünk a Monte Rosa hüttébe, a cél a Dufourspitze, Európa második legmagasabb csúcsa. Csúcstámadás holnapután! :)
A Matterhorn csúcsmászás krónikája
Az alvásnak a 3:30-kor menetrendszerűen lezajló villanyfeloltás vetett végett. Egyébként az alvási lehetőségeket egy ilyen helyen a következő összetevők mellett kell elképzelni:- 3260 méteren vagyunk- emeletes ágyak, 12 férfi összezárva egy kis helyre (hangokat, szagokat nem részletezem, de könnyen elképzelhető)- másnap mászod Európa egyik legnehezebben elérhető négyezres csúcsát
Szóval nem volt könnyű elérni az alfa állapotot, de még a bétát sem. Én mondjuk jól aludtam köszönhetően a korábbi rossz tapasztalatok miatt magammal hozott füldugónak, Dani és Laci viszont szinte alig aludt, elméletben már többféleképpen is elbántak a horkolókkal.
Korán keltünk tehát, gyors reggeli, majd felvettük a beülőket, bekötöttük a kötelet, hátunkra kerültek a zsákok: elérkezett a hónapok őta várt pillanat, a Matterhorn csúcsmászás reggele. A reggeli Hörli hüttét egyébként egy felbolydult méhkashoz tudnám hasonlítani, ahogyan a hegyi vezetők sürgetik a kuncsaftjaikat a minnél korábbi indulás végett, olyat is láttam, hogy a srác még evett, de a vezető már a perec csomót kötte a beülőjére és még le sem nyelte a lekváros kenyeret, amikor már taszigálták őt kifelé a hütte előtti teraszra. Szerintem ez szánalmas, nem is a mi formánk, így megvártuk amíg ennek a cikrusznak vége és 3:50-kor a hegyivezetők eltünnek kuncsafjaikkal a sötétben.
Mi 4:25-kor indultunk el, addigra a nehezebben mászható helyeken feltorlódott hegyivezető+kuncsaft tömeg már el is oszlott. Kb egy órát másztunk a sötétben, jó volt hogy előtte nappal már bejártuk az útvonalat, sok ismerős fogás, lépés és megoldandó helyzet köszönt vissza. A napfelkelte a hegyen mindig csodálatos látvány és melengető érzés, akinek ebben még nem volt része javaslom hogy próbálja ki.
A 4000 méteren található Solvay házat gyorsan elértük, itt volt az első pihenőnk is. Kis csoki, energia szelet, ital, aztán folytattuk utunkat felfelé. A csúcstömb a napfeltelte fényében sárgállik, gyönyörű, nagyon akarjuk. Sziklát mászni négyezer felett, még ha nem is extrém nehéz, bonyolult dolog, az ember fizikai és szellemi teljesítőképessége kb a felére esik, sokkal több időbe telik észrevenni a következő lépést vagy fogást, illetve sokkal hamarabb elérkezik az a pont, amikor lihegni kezd az ember, nem bírja tüdővel, meg kell állni szusszanni. Ezeket a járulékos tüneteket még megfelelő akklimatizációval sem tudtuk elkerülni, így 4100 felett nagyon belassultunk, pont a csúcstömb mászásának megkezdése előtti kitett gerincen kezdtünk merülni agyilag és fizikailag, ami a 2000 méteres keleti és északi falm határán egyensúlyozva nem annyira jó dolog.
Vegülis gond nélkül túljutottunk ezen a szakaszon és csúcstömbre vezető útvonalon beépített tornatermi kötelek előtt találtuk magunkat. A fix kötél azt a téves képzetet keltheti, hogy semmi nehézség, csak markolod a kötelet és léped a falat, a tornaórán is ment anno. Viszont négyezer felett vagy, másztál már 800 méter szinetet, tehát a kezeid nem mindig engedelmeskednek és abba jobb bele sem gondolni, mi lenne, ha már nem markolnád a kötelet. Egyébként nem ördöngösség, csak nagyon oda kell figyelni.
Túlvagyunk a fix köteles szakaszon, kimegyünk az északi fal tetején található fagyott hómezőre. Itt már felkerülnek a hágóvasak, ami nélkül nem is lehetne ezen a terepen mozogni. Viszont hágóvassal biztosan, bár lassan jutunk előreegyre inkább vágyunk, hogy elérjük a csúcsot, percenként tekintek az órámra, ellőrizve a magasságot, mennyi van hátra. Már nem sok.
Csak pár lépés, kiérünk a csúcsgerincre, egyre feljebb jutunk és nincs tovább felfelé, vége, ennyi, a csúcson vagyunk!!!
Elértük a 4478 méteres magasságot, átjár minket a meghatottság, gratulálunk egymásnak, megköszönjük Lacinak a sok segítséget és főleg a türelmét. Fantasztikus a kilátás ilyen magasról, lényegében minden környező pont alacsonyabb nálunk, az olasz oldal teljesen felhőben van, de messze alattunk, így fentről csodáljuk ezeket a fehér dunyhákat. Teljesen más innen a kilátás, mint a repülőgépből, olyan magasságból az ember nem érzékeli a teret, minden szép, de hiányzik a mélység dimenziója, minden egy sikban lévőnek tűnik.
Szóval élvezzük a látványt és a jóidőt, túl sok időnk nincs, megesszük a csúcscsokit, mennek a sikerrül tudósító telefonhívások, Anyukámat sajnos sikertelenül próbálom telefonon köszönteni születésnapján a Matterhorn csúcsáról, de azért megtörténik a bejegyzés a blogba :) Aztán megkezdjük a lereszkedés, tudjuk, hogy hosszú lesz, bár ennyire hosszúra és körülményesre nem számítottunk.
A havas szakaszt viszonylag gyorsan teljesítjük, a legnagyobb gondot a velünk egy ütemben ereszkedő német páros okozza, mivel állandóan keresztezzük egymás útját, ugyanazon ereszkedő pontokat használva. Sajnos udvariaskodásra nincs idő, menni kell lefele, jó lenne őket megelőzni, de csak nem sikerül, mindenki a saját anyanyelvén adja elő "jókivánságait" - mi azonban értünk németül, szóval nem kellemes. A gerinc szakaszon 4100 körül aztán mi mászásba váltunk, ők viszont érthetetlen módon a keleti falba folytatják az ereszkedést. Ez rendkívül veszélyes terep, reggel többször is tapasztaltuk, hogy a keleti falon hűtőszekrény méretű sziklák robognak végig, több száz métereket pattogva, darabokra hullva, kész öngyilkosság ott mászni. Kiszámíthatatlan fal, jobb elkerülni, mi is így teszünk. Másnap tudjuk meg, hogy a német páros a Solvay házban töltötte az éjszakát.
Nálunk az egyetlen nehézség a lassú haladás mellett, hogy fél hatkor elkap minket egy nagy vihar, mennydörgés, villámlás és masszív jégeső, ami csak úgy kopog a sisakunkon. Viszont nincs idő félreállni, a villámlást mélyen a falban halandva veszélytelennek ítéljük, a jégeső ellen pedig vízálló öltözetet húzunk és mászunk tovább. Jégesőben 3800 méteren szikálát mászni nagyon nem könnyű: a szikla vizes, a nagy kopogásban alig hallod a másikat, a lépeseket jégdara fedi, bizonytalan és még lassabb minden mozdulat. Tanácsatalan franciákba botlunk, akik az olasz oldalról indultak és nem tudják a svájci lementi utat. A nagy viharban mi magunk is bizonytalanok vagyunk, 20 perce telik mire rátalálunk a továbbvezető útra.
Egy órás vihar után eláll a jégeső, a környéket vastag jégdara borítja, mi már nagyon elfáradtunk, főleg szellemileg, nehezünkre esik a mozgát koordinálni, de még 400 méter szint van hátra, nincs mese, menni kell.
3500 méteren lekerül a kötélbiztosítás is, majd megtesszük az 1200 méteres ereszkedés utolsó métereit, majd immár biztos talajon a Hörli hütte felé vesszük az irányt. Este 8 óra van, teljesen kifacsarva érezzük magunkat, még egy gyors telefon az otthoniaknak, hogy rendben leértünk, egy kis sörözés, majd ágyba zuhanunk.
Hihetetlen nap volt, kicsit elmélkedek még a mai napon elért sikerröl, de az agyam gyorsan kikapcsol, az alvással nincs gond.
2010. július 21., szerda
Sikeresen visszatertunk a szallasra
A csapat rendben visszatert a szallasra, nagyon elfaradtunk, de sikerrel jartunk, megmasztuk a Toblerone-t ;)
Hamarosan irok reszletes beszamolot, mert elmeny es nehezseg volt boven a 16 oras maszas soran pl. egy oras vihar jegesovel lemenet kozben.
De most a jutalom sorozes az elso :)
Csucserzes!!
Elertuk a Matterhorn csucsat, itt ulunk a tetejen, hihetetlen erzes, hogy megcsinaltuk!
Ismet paratlanul szep az ido, felho csak az olasz oldalon van, Zermatt fele teljesen tiszta az eg. Fantasztikus ahogy a kornyezo tobbi negyezres csucsot latni.
Sajnos a Horlihuttet is latni ami 1200 meterrel alattunk van, es nagyon-nagyon pici, jo lenne mihamar mar ott sorozni.
Mindenki jol van, boldog (Dani meg egy cigire is rajutott), de tisztaban vagyunk hogy a csucs csak feluton van, ennek megfeleloen ovatosan ereszkedunk.
A Solvay haz felett
Mar 4000 meter felett jarunk, a Solay haz felett van az elso piheno. Jol jovunk, ilyen tempoban meg 2 ora csucs. Mindenki jol van, jo az eronletunk, birjuk a kitettseget, sot tobb csoportot is megeloztunk mar. Joggal bizunk a sikeres csucsmaszasban.
A latvany mar innen is leirhatatlan, Zermatt a labaink elott hever.
Indulas a csucsra!
04:25-kor a csapat elindult a csucs fele, jo formaban erezzuk magunkat, szep, csendes az ido, bizunk a sikerben.
A csucs alol meg igyekszem jelentkezni.
2010. július 20., kedd
Bejelentkezes Immar a Horlihuttebol
Reggel kenyelmesen felkeltunk, reggeliztunk egy kiadosat, majd elindultunk a Horli hutte fele. A tervezett utvonal egy szintbeli atkeles a Trockener Steg magassagaban.
En egesz ejszaka forgolodtam, nem sokat aludtam, ennek megfeleloen ramatyul ereztem magam reggel, belegondolni is rossz volt, hogy fel kell turazni a Horli huttebe. Beszeltunk is egy alternativarol, miszerint en felvonoval elmegyek a Schwarzsee-ig es onnan turazok fel, majd 2800-n talalkozunk. Ez egy tavban rovidebb, de nagyobb szintemelkedessel jaro utvonal lett volna. Vegulis a csapattal maradtam, de egesz vegig kullogtam utannuk.
10kor indultunk es fel 2kor ertuk el a Horlihuttet (3260 m), ismet verofenyes napsutes volt egesz uton, nehezen is viseltuk az ujabb eros sugarzast. Erkezes utan a jol megerdemelt sor vart minket a teraszon, majd bemenekultunk a nap elol az ures etkezobe es ettunk egy kis hazait, sot en meg aludtam is a padon, nagyon jol esett. 3kor elfoglaltuk a szobakat, majd elindultunk a csucs iranyaba azon az utvonalon, amit holnap kell majd sotetben, fejlampak fenyenel teljesitenunk. A cel az volt, hogy bejarjuk, megismerjuk az utat, a kulcsfogasokkal, fellepesekkel megismerkedjunk, illetve hogy megtapasztaljuk honnantol is kell majd holnap kotelet hasznalnunk (3500-ig nem kelett, magabiztosan mozogtunk a sziklakon). Egesz jol haladtunk, egy ora alatt 3500 meterig jutottunk, vagyis 240 meter szintet tettunk meg. Nyilvan holnap majd egyre feljebb jutva ez a tempo majd csokken, 4000 meter felett sziklat maszni elegge faraszto, nem is beszelve a lejovetelrol, lefele maszni mindig nehezebb, es akkor mar jocskan faradtak leszunk.
Laci azt monta, hogy biztato volt a beszallason eloadott produkcionk Danival, es en is ugy gondolom, hogy nincs miert aggodni, az idojaras is jonak igerkezik. Olyan apro gondok akadnak, hogy a tegnap meg kivaloan mukodo fejlampam ma meg sem mukkant, elemcsere utan sem adott eletjelet, Laci szerint a vezetek szakadhatott ki a helyerol, szoval lesz egy korom a Tengerszemben csere vegett. Az elso egy oraban muszaj fejlampaval mozogni, a Horlihutteben termeszetesen ezt is lehet berelni, szoval nincs gond, csak penz kell hozza (ezen egyebkent Zermattban mar meg sem lepodik az ember).
Most varjuk a vacsorat, aztan koran agyba bujunk, 3:30-kor kelunk, 4-kor indulas!
2010. július 19., hétfő
A Breithorn nap
Nos, akkor a roviden a mai nap osszefoglaloja, ami az elobbi bejegyzesbol kimaradt.
Az atlagos reggelit kovetoen 8kor indultunk utra, elobb sziklan haladtunk fel orat, majd elindultunk felfele a gleccseren, amely nem volt esemenymentes. A gleccserjaras egyik legnagyobb kockazata, hogy a maszo a gleccser lassu mozgasa kovetkezteben kialakult hasadekokba esik. Ezeket foleg hoeses utan horeteg takarja es amikor az ember gyanutlanul ralep a horetegre az alatta beszakadhat. Nyaron a hasadekok altalaban jol lathatoak illetve direkt olyan nagy kerulovel mentunk, hogy a hasadekozonatol tavol haladjunk, pontosan egymas nyomaban, igy kisebb a varatlan beszakadas veszelye (az elso ember a gyanus helyeket turabottal teszteli). Azonban Dani egyik lepesenel hirtelen honajig beszakadt egy ilyen repedesbe, a laba pedig a semmibe logott es csak karbol tartotta magat illetve a hatizsak is fennakadt. Laci gyorsan a segitsegere sietett es a turabotot odanyujtva kihuzta Danit. Kis ijedsegen kivul semmi nem tortent, fokozott figyelemmel folytattuk utunkat.
A sipalyak nyujtotta biztonsag vegett azok menten haladtunk elerve a Klein Matterhorn allomas szintjet, ahonnan a Breithornra vezeto utvonalon elindultunk felfele.
A Breithorn meglehetosen nepszeru csucs, hiszen a felvonoallomasrol konnyen elerheto, 400 meter szintet kell lekuzdeni viszonylag egyszeru terepen. Ennek megfeleloen sok maszo parti kigyozott felfele a cikk-cakkos csucsra vezeto uton, mi is jo tempoban halatunk, en, mint irtam kisse lemarardtam, de vegulis mindenki rendben elerte a csucsot, melyet immar hagyomanyosan egy ritter sport csokival unnepeltunk. A masodik fogas idejere egy rigofele szallt le mellenk keregetni, izlett neki a pilotakeksz :)
Lefele haladva masfel orat toltottunk az allomason, felmasztunk a felette levo Klein Matterhornra (mivel a turistaknak kiepitett femlepcsot mar lezartak, ezert a sziklan keresztul), illetve pihentunk es a fenykepezogep akkujat toltettuk. Fel otkor indultunk lefele es hatkor mar a Gandegg hutteben voltunk.
Egyebkent egesz nap felhomentes napsutes volt, ami azt jelenti hogy 10 oran keresztul a maszot felulrol es alulrol egeti a nap, plusz maga testmozgas, tehat baromi melegunk volt. Hiaba kentuk magunkat tobbszor is 50 faktoros kremmel estere mindenki arcan latszott a napsutes hatasa.
Engem elegge megviselt a mai napi 10 oras 1200 meter szintemelkedest magaban foglalo maszas vegig verofenyben, plusz meg nem teljes az akklimatizaciom es nagyon megereztem a magassag okozta oxigenszegeny kornyezetet. Ma este nagy alvas lesz, holnap pedig egy lazabb nap: atkoltozes a Horli huttebe.
Fenn vagyunk a Breithornon
4,5 ora gleccserjaras utan elertuk a Breithorn csucsot, innen fentrol kuldom ezt a blog bejegyzest (4126 m). Az ido egesz uton csodas, meg a volgyekben sincs felho, minden csucs tisztan latszik
Jol ment a csapat egesz uton, 4000 meteren felcsatoltuk a hagovasat, utana Dani begyujtotta a raketakat es elsokent ert a csucsra. Nekem az utolso 200 meter szint elegge lassan ment, nem voltam annyira formaban, remeljuk ez javul. Laci termeszetesen hatra tett kezzel indianugrasokkal dalolva ert fel a csucsra (persze csak Dani utan, vagyis Dani eselyes a Cho Oyu).
Leirhatatlan erzes a csucson allni, egyutterzessel gondolunk az irodaban ulokre :)
Megkezdjuk a leereszkedest a Klein Matterhorn allomasra, onnan meg felmaszunk a kismatyi csucsara. Este meg jelentkezem.
2010. július 18., vasárnap
3030 meterrol
A tegnapi esos nap utan ma gyonyoru napsutesre ebredtunk, most Svajc a kepeslapokrol jol ismert arcat mutatta: kek eg, zold fu, no es a feher hegycsucsok - ezekert jottunk. Meg az ebreszto maga is Svajcot idezte, hiszen 6kor egy elvonulo tehen csorda kolompjai jeleztek a reggelt. De vegul Nokia dallamra keltunk hetharminckor, szoval a finnek is kitettek magukert.
Egyebkent ha mar a nemzeti sokszinusegrol van szo akkor bemutatom a kempingbeli kocsma tegnap esti fellepojet, a Tri pe du egyuttes (jelentsen a nevuk barmit is), akik ketszemelyes show kereteben gitaron, bogon es tango harmonikan adtak elo vilagslagereket leginkabb olasz nyelven, de felcsendultek francia sot perui notak is. Produkciojukat foleg a jelenlevo 9-12 eves gyerekek dijaztak, de azert mi is jol ereztuk magunkat. A kemping Svajc olaszul beszelo reszen fekszik, en meg nem jartam erre, erdekes volt hallani az alpesi nepet olaszul is beszelni.
A kempingben indulas elott megtortent az elso cuccolas vagyis szetvalogatni a kocsiban szallitott holmikat aszerint, hogy melyik marad a kocsiban, melyiket depozzuk a zermatti szallason es melyik kerul a hatizsakba es jon fel velunk a hegyekbe. Ezen tul tovabbi valogatas lesz a zsakba kerul dolgokbol, hiszen a csucstamado zsaknak konnyunek kell lennie, csak a legszuksegesebb felszerelest visszuk negyezer fole. A zermatti depo pedig azert fontos, mert a Matterhorn utan oda fogunk visszaterni a pihenonapra es a Dufourspitze maszason valszeg szukseg lesz a satrazos felszerelesre is, ezt viszont addig felesleges magunkkal cipelni. Szoval pakoltunk, pakoltunk, Dani persze szokas szerint gyorsan vegzett es nem birta nezni a korulmenyes hozzaallasunkat Lacival, inkabb elment addig sorozni (jobb is, vegul 11kor indultunk...).
Tundi-bundi svajci volgyeken (hagok, patakok, piros vonatok, retek) keresztul haladtunk Zermatt fele, az uton tobb volt a motoros mint az auto, lathatolag elveztek a szerpentinen valo elozgetest, mi nem annyira. A vicces nevu Furkapass hagonal megalltunk japan turistat jatszani es elottunk ket tekercs filmet az alatta elterulo volgyrol, gleccserekrol, zugokrol - de tenyleg szedito volt a latvany. Ennek megfeleloen a tervezettnel kesobb ertunk celba.
Zermatt, szamos egyedi jellemzovel bir, melyek kozul most azt emelnem ki, hogy ez a vilag azon varosai koze tartozik, ahol csak villamos meghajtasu kocsik kozlekedhetnek. Tehat mi az autot az utolso elotti faluban Taschban parkoltuk le, majd egy dorzsolt svajci bizniszmen megengedte hogy a parkolojat hasznaljuk illetve keszsegesen elfuvarozott minket Zermatt hataraig (95 CHF), mint kiderult nem o az egyetlen dorzsolt bizniszmen a kornyeken.... Tehat begyalogoltunk a kozpontba, viszont mint kiderult senki sem tudja a helyet ahol depozhatnank az egyelore felesleges felszerelest, ezert a turista informaciohoz fordultunk, ahol ket teny derult ki: egyreszt a depo a varos elejen vegen van, masreszt 15 perc mulva indul az utolso felvono a varos masik felerol. Rogton nyilvanvalova valt, hogy vagy a cuccot rakjuk le vagy a felvonot erjuk el. Mivel ennyi extra cuccal igen cudar lett vola a maszas (ertsd: egy hatizsak a hason es egy masik a haton) viszont a felvono lekesesevel az egesz program borul volna ezert azt valasztottuk, hogy futolepesben elerjuk a felvonot, a cuccot pedig bekonyorogjuk a felvonosokhoz.
Nos a 15. percben elertuk a felvonoepuletet, ahol ket jo hir vart: az utolso felvono 25 perc mulva indul, illetve van csomagmegorzo. Itt meg volt egy rovid ujra atpakolas, mert a csomagmegorzot sicipok es nem sator kellekek tarolasara mereteztek, igy szetszedve harmunk cuccat 4 rekeszbe gyomoszoltuk (olyan bonyodalmakrol nem is beszelve, hogy 1 CHF erme kellett a mukodeshez, es hat fempenzekkel hegyre indulni nem jellemzo).
Vegre a felvonon ulunk, az elso nyugodt percek az elmult egy ora alatt. Es feltunik a Matterhorn orias tombje! Magabiztosan uralja a kornyeket, jocskan Zermatt fele magasodik es felelmetesek a falai. Dani elso reakcioja a latvanyra: huha, es ezt hogy lehet megmaszni?! Termeszetesen szamos ut kinalkozik, Laci rogton sorolja is gerinc es fal utak neveit es nehezsegi besorolasukat, a mountwiki.com lehuzhatja a rolot ;)
Tudtuk hogy nagy vallalkozas a Matterhorn maszas, de a maga valosagaban szembesulni ezzel a heggyel nem hagyja szo nelkul az embert. Decemberben volt szerencsem Zermattban sizni egy napot, tehat en tudtam, hogy kb milyen latvanyra szamitsak, de igy, hogy a kornyezo retek zoldellenek meg nagyobb a kontraszt a havas heggyel, pontosan latszik a dominanciaja.
A 2925 meteren levo csucsallomast, mint a civilizacio utolso bastyajat elhagyva elindulunk a Gandegghutte fele, 30 perc az ut, 100 meter a szint, gyorsan tul vagyunk rajta es a mar napos teraszrol kemleljuk a holnapi tura utvonalat, a gleccsert (tele hasadekokkal) es szikla falakat, melyek mind a Breithornra vezetnek. A haziaktol megtudjuk, hogy az eredetileg tervezett utvonalon nagy a lavina veszely, ezert utvonalmodositast egyeztetunk es a Klein Matterhorn csucsot nyugatrol kerulve, a Breithorn platon keresztul tervezzuk elerni a csucsot. Ez konnyebb utvonal, kevesebb a kihivas, kisebb a varhato adrenalin loket, viszont lenyegesen biztonsagosabb es ez a legfontosabb.
A haziak finom vacsorat szolgalnak fel, ot fogasost, Laci fenyuzo hegymaszaso eletet emleget. Es igaza is van, meg sosem voltam olyan hutteben, ahol ilyen gazdag lenne a felszolgalt vacsora. Orommel elfogyasztjuk, de csak azert, mert kotelezo a felpanzio, igy nincs mas valasztasunk, a gazfozok pedig visszakerulnek a zsakba.
Vacsora utan a teraszon elmelkedunk, a nap eppen a Matterhorn mogott nyugszik, lenyugozo a latvany, mar csak ezert is erdemes ide felmaszni, megprobaljuk lencsevegre kapni hogy megmutathassuk az otthoniaknak. A lenyugvo nap fenyeben az osszes keletre levo csucs narancssarga fenyben tundokol, koztuk a jelenlegi turank celpontjai is.
Este a fogmosast egy nyugatra nyulo sziklaszirtre kiallva vegzem, a napnyugta alkotta sziluett kepben gyonyorkodom: a negyezres csucsok mint fekete fogak egy tengerkek hatter elott.
2010. július 17., szombat
Az elso nap beszamoloja
Nos eljott a nagy kaland indulasanak reggele, sikerult "csak" fel oras kesessel felszedni a horgonyt Budaorson, majd a Balaton fele allo reggeli kocsisort elegansan elozve Becs fele kormanyoztuk az autot. En egeszen a magyar hatarig birtam a vezetest, aztan Dani kovetkezett. Ausztriaban tobbszor kereszteztuk a Pest fele tarto, a kanikulanak veget veto hidegfront utjat, alapos tesznek alavetve a kocsi ablaktorlo rendszeret a helykent ozonvizkent alazudulo zaporban.
Alig vartuk hogy elerjuk Nemetorszagot, mely szamunkra ket nagyra ertekelt dolgot is tartogatott: nincs sebessegkorlatozas az autopalyan illetve finomak a sorok, sot a ketto egyutt eloadva is meg legalis :). Mindkettot hianyolni fogjuk Svajcban 9 napig.
En egyebkent mar szerda ota nem voltam tul jol. A kanikulara mindenhol alkalmazott civilizacios megoldas, vagyis a legkondi betett nekem. Emelygett a gyomrom, sajogtak az izuleteim es gyengenek erztem magam. Ezek tipikusan azok a tunetek amelyekkel az ember nem a Matterhorn tura elott 3 nappal szeretne megkuzdeni. Dehat nem volt mas valasztasom, lekuzdottem a gyogyszerekkel szembeni ellenerzesemet es csinaltam egy coldrex + C vitamin koktelt. Ez ugy tunik hatott, a tunetekbol mar csak a gyomorpanaszok maradtak ma reggelre, melyet kivaloan orvosolt a finom nemet buzasor, tehat most mar jol vagyok, ettem is rendesen mindenfelet, mar csak egy jo szunya kell.
Este 8ra megerkeztunk a hegyek, a fondu es a tehenek orszagaba. Vegul ugy dontottunk, hogy nem Taschban kempingezunk, hanem korabban megallunk az uton Zermatt fele es Disentisben toltjuk az ejszakat egy patak parti kempingben es masnap tesszuk meg a hatralevo 2 oras tavot. A svajci szakaszon vegig esett, esoben allitottunk satrat is, itt azert megmutatkozik a kidobos Decathlon sator elonye :)
Beszelgeteseink fokuszaban termeszetesen jelenlegi maszasunk fo celja a Matterhorn volt, de azert szoba kerult egy szeptemberi irani hegymaszas terve is, errol majd a megvalosulas fuggvenyeben kesobb beszamolok.
2010. július 15., csütörtök
Breithorn útvonal
- Zermattból felvonóval a Trockener Steg állomásig (2939 m), kihagyjuk a jelenleg fűvel borított sípályán való túrázást
- sziklás, havas terpen kb 2 órát túrázva elérjük a Gandegg hüttét (3029 m), itt töltjük az éjszakát
- másnap korán indulva a sziklákon elindulunk felfelé egészen addig amíg kitart a sziklanyelv
- amikor elfogytak a sziklák keresztezzük az Unterer Theodul gleccsert majd a Klein Matterhorn gleccsert
- ezek után megkezdjük a csúcs platóra vezető, kb 700 méter szint emelkedésű havas szikla utat mászni 3200 méterről indulva, 3900 méterre érkezve
- ezek után nincs más, mint, hogy átvágjunk a csúcsplatón a havas csúcsra (4164 m).
Visszafele is ugyanezen útvonalon megyünk.
Ezt a megközelítést North-West and Sounth-West Flanks útnak hívják és AD (III-IV) a nehézségi besorolása, az alábbi képen kékkel jelölik az útvonalat.
Ez pedig a havas csúcstömb oldalról.
Matterhorn mászás programja
1. nap (júl. 17.) szombat: utazás Budapestről Taschba, szállás kempingben
2. nap (júl. 18.) vasárnap: túrázás a Gandegg hüttébe (3029 m), a beszállás megtekintése
3. nap (júl. 19.) hétfő: Breithorn csúcsmászás (4164 m), fel-le 8-10 óra, szállás a hüttében
4. nap (júl. 20.) kedd: délelőtt pihengetés, majd átköltözés a Hörnlihüttébe (2-3 óra, 3260 m), majd a beszállás megtekintése.
5. nap (júl. 21.) szerda: Matterhorn (4478 m) csúcsmászás, indulás 3 körül, várható visszaérkezés a hüttébe késő délután
6. nap (júl. 22.) csütörtök: leköltözés Zermattba, pihenés egész nap
7. nap (júl. 23.) péntek: felköltözés a Monte Rosa gleccserre, jelenleg úgy tűnik, hogy 3000 méter körül sátrazunk
8. nap (júl. 24.) szombat: Dufourspitze (4634 m) csúcsmászás, visszaérkezés a sátorba, illetve ha jó erőben vagyunk vissza egészen Zermattba
9. nap (júl. 25.) vasárnap: tartaléknap
10. nap (júl. 26.) szombat: hazautazás Budapestre
Matterhorn - A nagy nyári mászás fő célpontja
Íme vágyunk tárgya a decemberi sízésen készült fotón.
